Ma megint arra jöttem. Azon az utcán fel, ahol az őszi hangulat olyan erős. Az illatok. Száraz levél, és füstös hűvös szellő. Minden sárga, barna, és narancsos árnyalatú. A fák egyre kopaszabbak, és az úton sok száraz levél. Ott végig sétálni olyan, mint valami film a '70-es évek közepéből. Egy egyszerű film. Amit az újságban is csak így tüntetnek fel, "Amerikai film", vagy "Francia film" Se nem dráma, nem is vígjáték, de még horror sem. Csak film. Üres, semmit mondó történettel. Aminek a nyomasztó, de hívogató hangulata évekkel később is feledhetetlen.
A barna csizmám volt rajtam. Mikor nyáron megvettem azonnal tudtam, hogy akármilyen drága, még a föld alól is előkaparom a pénzt, mert nekem az kell. Ez nem egy ilyen csajos dolog. Ez akarat.
Azóta is tetszik, és egy pillanatra sem bántam meg, hogy olyan sokat adtam érte, pedig gyakran sajnálom a kiadott pénzt.
A hétvégén nézegettem a '70-es évekből a Divatlapot. A mama gyüjtötte, és végül könyvbe köttette őket. Még az évkönyvek is megvannak. Abban láttam, hogy az én csizmámhoz hasonló volt a divat:D
Bizonyítja, hogy akkor is tetszik a kor, ha nem tudom, hogy az:D Persze általában tudom, de a Magyar divat más, és ez mindig is így volt. Amíg itt a Barna és a sárga (nem részletezem itt, majd máskor), addig az USA-ban a vad színes diszkó, afro séró és a hippy össze-vissza minták, hajak a kör szemüveg (mint John Lennoné). Amíg itt a '80-as években váltömés volt és pepita minta, addig a Furcsa Amcsiknál rózsaszín rúzs, neon színek kócos, kreppelt haj, lábszár melegítő, rockerek és diszkó zene volt a király. (Persze ne felejtsük el a két legjobb dolgot, azt a buta napszemüveget, és a denevér ujjas felsőket)
